A freestyle frisbee története és alapfogásai
A freestyle frisbee a koronggal való zsonglőrködést takarja. A játékosok 3-5 perces rutinokat mutatnak be a versenyek alkalmával, amit párban vagy trióban adnak elő zenére. Az előadott rutinok – a jégtánchoz hasonlóan – három kategória szerint kerülnek pontozásra: bonyolultság, kivitelezés és művészi hatás szempontjai alapján.
A freestyle versenyeket a 70-es évek elején kezdtek először rendezni. Akkoriban jobbára dobásokból és elkapásokból (throw & catrch) álltak a rutinok. Az első mérföldkövet – az első igazi zsonglőr mozdulatot – a Californian csapata alkotta meg, az ún. brush mozdulatokat. Ez a következőképpen néz ki: a korongot felfelé ívelve eldobjuk (ha kevés a szél, akkor meredekebben, mintha magunknak dobnánk) és a visszaeső korongot kézzel vagy lábbal pörgésiránynak megfelelően megütjük vagy megrúgjuk. Ezzel a korong, ha jól találjuk el, pörögve ismét a levegőbe emelkedik.
Innen máris lehet indítani az ún. roll mozdulatot. Rollnak nevezik, amikor a korong az élén végiggurul valamely testrészeken. Leggyakoribb a chest- és backroll, de már létezik lábon-törzsön-vállon-háton-lábon roll is. Egy New York-i jammer, Kerry Kollmar, találta ki az un. delay-t. Delay-nek nevezik azokat a mozdulatokat, amikor a játékos a pörgő korongot főként az ujján, cipőorrán, fogán stb. egyensúlyozza. Ez a legalapvetőbb freestyle elemmé nőtte ki magát, és ma már elképzelhetetlen egy rutin e nélkül. Ha már delay, akkor már legyen tip és kick is. Tipnek nevezzük, amikor a pörgő, vízszintesen eső korongot kézzel, könyékkel, vállal visszaütik a magasba. Ha ugyanezt lábbal vagy térddel teszik, akkor azt kicknek nevezik.



